 |
| | |
Hogy mi a legnagyobb szívás annak az embernek, aki imád enni? Az, ha nem ehet.
Hétfőn abban a csodálatos szerencsében lesz részem, hogy kiműtik az egyik bölcsességfogam, majd pár hét múlva a másikat. Na most az egyik annyira szét van menve, hogy tegnap nem tudtam rágni, effektíve enni sem nagyon.
Borzasztó érzés volt, hogy szüleim csodálatosan fenséges töltött káposztájából alig tudtam enni, pedig imádom. Főleg úgy, hogy medvehagyma szezon van, és apu tett bele egy csomót. Aztán mivel egész nap alig ettem, a buliban rám jött, hogy ha nem ehetek azonnal, én embert fogok ölni. Mondtam barátnőmnek, hogy azonnal együnk valamit, ha kell, egy óráig nyammogok rajta, de akkor is muszáj valamit a gyomromban tudnom. Úgyhogy elmentünk, és ettünk gyrost, ami tényleg majdnem egy óráig tartott, viszont kaptunk ingyen teát a tálcaszedő fiútól, mert az jár a szép lányoknak:-) Na de ebből kiindulva én nem tudom mi lesz velem hétfőn, amikor nem fogok tudni enni.
Azt hiszem senkit nem engedek majd a közelembe:-)
|
|
|
|
| | |
Hogy mit tehet az ember lánya, ha éppen fogynia kéne, de a karácsony óta nem látott szülei húsvéti sonkát főznek? Eszik belőle:-D Ennek legfőbb oka, hogy ha hazajövök, akkor hirtelen értelmét veszti minden olyan dolog, ami korábban számított. Itthon nem érdekes, hogy ki mit gondol, hogy melyik moziba kéne elmenni filmet nézni, vagy hogy mit fogok csinálni este, melyik kocsmába megyek el.
Itthon csak az számít, hogy vagyok. Feltétel nélküli szeretetben. És persze ordítás közepette, mert olyanok vagyunk, mint egy olasz család. Ha valaki nem ordít, annak általában meg sem hallják a hangját. Hát ordítok. Persze ez más szubkultúrában furcsa lehet,. mert sokszor azt hiszik, hogy mérges vagyok, pedig nem, csak 25 év alatt azt szoktam meg, hogy kiabálnom kell ahhoz, hogy meghallják a hangom. Egyébként is valami furcsa dolog történik velem. Mintha hirtelen minden a helyére kerülne, és már nem létezne a korábbi bizonytalanság. Lehet, hogy ehhez az is hozzájárul, hogy kinőtt a chilim:-D Pár magot vetettem el, és olyan helyes kis palántáim vannak, hogy öröm nézni. És most érzem, hogy képes vagyok életben tartani dolgokat. Annak a metaforájának szántam a növényeket, hogy életben tudok-e tartani valamit? Úgy egyáltalán, mert ha igen, akkor talán életben tudok tartani egy kapcsolatot is. Mert eddig nem tudtam, és ezt tudom nagyon jól. Nem azért nem volt senki, mert nem lehetett volna, hanem mert én voltam rá alkalmatlan. Na meg nem volt senki olyan, aki ébren tudta volna tartani az érdeklődésem.
De remélem, hogy a növények azt jelzik, hogy ennek az időnek vége:-D
|
|
|
|
| | |
|
|
|
|
| | |
Nos, a héten elkészített sült húsnak egyetlen része sem ment pocsékba, ugyanis még harmadik nap is az szolgálta a reggelim, hidegen, friss zöldségekkel. Na meg a zsírja ugye, amit kis csészében a hűtőben tároltam, majd a legnagyobb éhrohamom közben friss kenyérrel, paradicsommal, sóval, borssal és tormával elfogyasztottam.
Van abban valami megnyugtató, hogy amikor kinyitom a hűtőt, csupa olyan dolog vigyorog rám onnan, amit imádok. Egy kis béke szigete a mindennapokban, amikor mindig arra kell gondolnom, hogy mikor kell takarítanom mit kell még megcsinálnom bent a munkahelyen, vagy hogy mit miből fizetek. Persze a gondok közé jó dolgok is szorulnak. Mint például a rizspuding:-D Valahonnan kipattant a fejemből, hogy én ilyet akarok csinálni, és addig nem nyugodtam, míg meg nem tettem. Így lett a rizspuding a hűtőben, ami csodálatosan habos, és kellemesen édes a vaníliacukortól. A kis pohárkákból kiöntve pedig olyan alakja van, mint valami hegycsúcsnak, úgyhogy az ember egy kicsit úgy érzi magát, mintha a hegyekben sétálna:-D Az egésznek a trükkje egyébként csak annyi, hogy a tejben jól megfőzött rizshez tojássárgáját, és felvert tojásfehérjét keverünk. Ettől olyan fantasztikusan könnyű, és habos lesz, akár csak valami gyümölcshab, persze rizsdarabokkal. Minden egyes étel után olyan boldognak érzem magam, így ez után is:-D Olyan, mintha a Jóisten ezt adta volna cserébe a sorsomért. Aminek örülök egyébként:-D
|
|
|
|
| | |
A piac olyan hely, ami a magam fajta falusi lánynak egy kis otthonérzetet ad a nagyvárosban. A friss zöldségek, az illatok, és a kavargás. Egy darabka otthon.
Persze a piacon be kell szerezni rengeteg dolgot, többek között hagymát, salátát, retket, csilit, na meg az illatos fűszernövényeket. Eltökélt szándékom életben tartani egy növényt, ennek jelenleg egy snidling és egy kakukkfű a kísérleti alanya. Jellemfejlődésem következő lépése, hogy felelősséget vállalok egy élőlényért, hiszen amíg ezt nem teszem meg, addig hogyan is akarnék gyereket. Persze nem ugyanaz a kettő, de remélem ez a két kis növény, amit rengeteg fog még követni (eltökélt szándékom egy saját kis fűszernövény-gyűjtemény) néminemű rendszerességre nevelnek, hiszen napjaimra legjobb szándékkal is a kaotizmus jellemző. Persze a munka jelent valami állandóságot, de azt hiszem ez közel sem elég. Ami még némi menekülési útvonalat jelent, az a főzés. Ahogy ma is. A mai menü csirkecomb volt, amit kicsontoztam, majd bepácoltam vörös hagymával, fokhagymával, újhagymával, csilivel, bazsalikommal, friss kakukkfűvel, sóval és borssal. Majd miután állt egy kicsit kisütöttem, hogy a külseje ropogós legyen, a belseje meg finom puha. Sajttal a tetején pároltam még egy kicsit, majd salátával, paradicsommal, olajbogyóval, és olivás kenyérrel elfogyasztottam. Csodálatos, ahogy a sült hús fűszerességét kiegészíti a paradicsom egyszerűsége, ahogy az olajbogyó sóssága kiegyenlíti a saláta friss, tiszta ízét. Újra meg kellett tapasztalnom, hogy bámulatos dolog a természet. Ahogy megalkotja ezeket a dolgokat külön-külön, majd megmutatja, hogy együtt még csodálatosabbak, mint egyenként. A szobát természetesen átrendeztem a kis növények miatt, hogy kapjanak elég napfényt. Remélem hajlandóak lesznek életben maradni:-D
|
|
|
|
| | |
Minden főzés elkezdődik valahol, azt hiszem úgy a rántott hús magasságában. Amit jól elkészíteni nem olyan nagy ördöngösség, igazán finoman viszont igen. De az igazi főzés akkor kezdődik, mikor merünk elszakadni a hagyományostól, és valami egészen újat alkotunk. Mivel kollégista voltam, sokszor csak abból tudtam alkotni, ami a hűtőben volt, és mivel csóró egyetemista voltam, ezek nem voltak valami kirívóan extra dolgok. Ami mindig volt otthon, az a tészta, konzerv gomba (mert az magába, melegszendvicsként is kiváló), tejföl, na meg az elmaradhatatlan házi szalonna. Persze a hagyma, fokhagyma, és a különböző fűszerek is az alap dolgok közé tartoztak, hiszen egy sima rizs is egészen más arcot mutat, ha jól megfűszerezzük, és kicsit tovább főzzük, mint kéne. Első önálló alkotásom, amit azután mindenki átvett, és elkészített, először eredetiben, majd továbbfejlesztve, az a gombás tésztám. A világ legegyszerűbb étele, viszont nagyon finom, és nagyon laktató. Első körben egy kis olajon meg kell futtatni egy jó nagy fej lila hagymát (lehet vörös is, de én jobban szeretem a lilát), két fej fokhagymát jó apróra vágva, esetleg újhagymát. Ez a hármas kombináció alapként olyan verhetetlen, mint a paradicsom-oregano-mozarella-fokhagyma négyes. Miután a hagyma elkezd puhulni, hozzá kell adni egy jó nagy adag felkockázott házi szalonnát, amely helyett lehet angolszalonna, sonka, a lényeg, hogy jó ízes hús legyen. Miután a szalonna és a hagyma együtt megpirult kicsit, hozzá kell adni a konzerv gombát, melynek előzőleg lecsöpögtetjük a levét. Ehhez először nem kell semmilyen folyadékot adni, hiszen a gomba önmagában is folyadékot fog ereszteni, és az bőven elég ehhez az ételhez. Miután a gomba megzuhant egy kissé, hozzá kell adni az előzőleg fűszerekkel (sóval, borssal, oregánóval, bazsalikommal, majoránnával) összekevert tejfölt. Én egy egész nagy adagot szoktam hozzá tenni. Így egy viszonylag híg mártást kapunk, de ha azt akarjuk, hogy masszívabb legyen a tejfölös öntet, akkor keverjünk hozzá egy tojást. Ebben az esetben azonban gyorsan kell a gombához keverni, nehogy rántotta legyen belőle. Az így elkészült öntetet olyan 15-20 percig rotyogtatjuk, hogy jól ősszefőjön, esetleg utánafűszerezünk, ízlésnek megfelelően. Mialatt a gomba készül, odatehetjük a tésztát főzni. Én a pennét szeretem ehhez a legjobban, mert elég sok szószt vesz fel. A vízbe csak sót teszek, olajat nem szükséges. Ahhoz, hogy ne ragadjon össze, a főzés után gyorsan le kell hűteni hideg vízzel. Nekem ez eddig bejött. Ehhez a mennyiséghez az alábbiak szükségesek: 2 konzerv gomba, 1 nagy fej lilahagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 1 szál újhagyma, kb. 20 deka szalonna, 1 nagy tejföl, fűszerek, és egy csomag penne tészta A mennyiségek persze szabadon variálhatóak attól függetlenül, hány főre készítjük. Ez a mennyiség olyan 3 embernek bőven elég. Nemrég olvastam Colette Rossant két könyvét, akinek viszontagságos élete során a konyha jelentette a menedéket, és abszolút megértem az álláspontját. Életem nehéz szakaszaiban nekem is a főzés jelentette a menedéket, hiszen egy jó étel olyan, mint egy jó könyv: kikapcsol és feltölt.
|
|
|
|
| | |
Nos, minden blogot csak elkezdeni nehéz. Írtam már máshova is, de ez most merőben más lesz. Remélem legalábbis:-D Azért kezdtem el, hogy elmondjam a különleges kapcsolatomat az ételhez. Olyan, mint ez egy lassan kialakuló, először csak pislákoló, majd egyre nagyobb lánggal égő, éteri szerelem. Egyébként ilyen köt a könyvekhez is. A szerelem elkerül, vagy én kerülöm azt, még nem tudom, de azt tudom, hogy amíg úgy tudok megenni egy szendvicset, hogy közben a világ legboldogabb emberének érzem magam, azt hiszem nagy baj nincsen:-D Na meg amíg a piac maga a gyönyörök kertje, ahol ezer millió illat van, ahol a hentesnek mindig van egy kedves szava, és ahol a paradicsomok csak úgy mosolyognak az emberre. Mert mosolyognak:-D A fűszernövényekről ne is beszéljünk. A természet olyan csodálatos dolgokat adott nekünk, csak néha elfelejtjük ezeket, mert egyszerűbb bemenni valamelyik gyorskajáldába, és megrendelni valami műanyag kaját, mint kicsivel több időráfordítással alkotni valami újat, izgalmasat, valami olyat, aminek elfogyasztása közben megáll kicsit az idő. Az elismerő kritikákról már ne is beszéljünk. Legnagyobb példaképem Nigella Lawson, aki valóságos szerelmi kapcsolatot folytat az étellel:-D És én az ő nyomdokain járva ugyanezt teszem:-D
|
|
|
|
